#off

Sziasztok Bubik!

Hűha... Túlléptük az első tízest! *tücsök ciripelés* *tapsvihar*

Mostanra egy kis meglepetéssel készültem nektek, egy "off" bejegyzéssel, amiben egy kicsit jobban megismerkedhettek Kenma fura észjárásával gondolataival. 

Remélem tetszeni fog nektek! 

Puszi, Eszti Sz.

Kenma

Erősen szorítom magamhoz Lettet, és nem hagyom szabadulni. Bár, nem mintha akarna, vagy ilyesmi. Szerencsétlen reszket az idegtől, szerintem már az összes érzékét elvesztette az elmúlt pár percben, azt se tudja, hogy hol van, hány óra, vagy egyáltalán, ki is vagyok én, aki szorongatja. Hiszen akkor már réges rég ellökött volna magától... Amit (csak) a jelenlegi helyzetben jogosnak tartanék. 

Pedig sose tennék ilyesmit! Mármint... Igen, ha egy icipicit is elvesztem a fejem, hajlandó vagyok egy kicsivel többet is tenni egy emberrel, mint sem hogy csak megcsókolom őt. Nem, nem csúnya dolgokra gondoltam, hanem arra, hogy képes lennék megenni a lelkét is az illetőnek. Na mindegy.

Alexre eléggé pipa vagyok, amiért így elijesztette tőlem a józan Lorettát! Csalódottan hajtom fejemet a lányéra, aki erre még jobban hozzám bújik. Testem megremeg, és átjárja a melegség. Meglepődve pillantok Lettre, akire ismét rájön a sírás. Hirtelen arra gondolok, hogy csókkal kellene vidítani, de nem használhatom ki őt... Ő nem ezt érdemli! Talán egy tipikus jófiú, talán egy sportember, egy iskolaelső. Lehet... De valami mégis azt súgja, hogy ő nem erre vágyik...

Loretta úgy tűnik, kezdi összekapni magát, mivel egy kicsit eltol engem. Széles vigyort varázsol magára, bár szemei még vörösek. 

- Azt hiszem, ideje lenne hazamennem. A bátyám már biztosan aggódik értem - szól látszólag vidáman.

- Értem - bólintok, miközben halvány mosoly húzódik arcomra. - Hazakísérjelek? - érdeklődöm bátortalanul, mire csak keserűen ingatja fejét.

- Szükségem lesz egy kis egyedüllétre...

Hátrébb lépek, és keresem a szemkontaktust, de a lány csak fejét lehajtva próbálja takarni az amúgy is egyértelmű érzelmeit. Elindul, én meg csak sután intek utána. Barom vagy, Kenma... Egy igazi barom!

Igazából sose gondoltam volna, hogy ezt jelenti embernek lenni. Hol kedvesek hozzád, hol átkozottul bunkók, mégis... Mégis valahogy a dolgok mindig pozitívra fordulnak. 

Most egy padon ülök, és elmélkedem. Őszintén szólva gőzöm sincs, hogy mégis hol a francban lehetek, de egészen kellemes kis hely. Élvezem, ahogy a nap meleg sugarai az arcomat simogatják, és hallgatom az emberek beszélgetéseit, megnyílvánulásait. 

Szerelmes vagyok.

Magam elé bámulok, valami bamba mosollyal a képemen, és megpróbálom elképzelni az arcát. Ajkai ívét, szemeinek vágását, színét, bőrének fehérségét. Akarom. 

Még most is érzem édeskés ízét a számban. Ahogyan megérintett. Vágyom rá.

De nem tehetem! Sajnos minél többet kapok belőle, annál jobban szeretném, hogy az enyém legyen.

Végül felállok, és útnak indulok Alexék felé. Beszélnem kell vele! Ezt nem hagyhatom annyiban!

Kavicsokat rugdosok, zsebredugott kézzel. Néhány lány lelkesen súg össze mögöttem, és valami olyasmiről beszélnek, hogy "Milyen jól néz ki ez a srác!" meg "Olyan jól vonzó ebben a nadrágban! Olyan formás a feneke!". Fülig elvörösödve nézek feléjük, aztán sóhajtva fordulok vissza. Ciccegve ingatom meg a fejem. Idegesítőek...

Alexék lakása előtt állva kifújok egy adag levegőt, majd becsengetek. Lily nyit nekem ajtót, majd beinvitál. (Lily Alex nővére, aki azóta neveli őt, mióta a szüleiket megölték.) A szőkeség a kanapén ül, és tévét néz. Tudomást sem vesz rólam, csak mordul egyet, aztán csatornát vált.

- Ne legyél már ekkora paraszt! - motyogja egy picit idegesen Lily, mire bíztatóan intek neki, hogy hagyja csak.

Lily meghúzza Alex haját, majd a konyhába slattyog. Rutinból azt kérdezi, hogy szomjas vagyok-e, de aztán kínosan röhögve kivesz a hűtőből egy doboz kólát.

- Bocs - dobja nekem, mire felnevetek. 

- Ugyan... - kuncogva felbontom az italt, majd mohón belekortyolok. Odasétálok Alex mögé, s államat fején pihentetve próbálom kitalálni, hogy mi megy a tévében. Ő csendben tűri tevékenykedésemet, de érzem, hogy nehezen bírja visszafogni magát. Puffogva próbál megütni, de elkapva csuklóját suttogom fülébe:

- Féltékeny vagy? 

Alex megremegett, aztán kipirultan fordult felém.

- Számodra mi a franc olyan érdekes, hogy ennyire akarod őt? - csikorgatja fogait.

- Nem tudom - vállatvonva engedem el őt, majd leülök mellé. - Minden esetre csak azt akartam tudni, hogy tetszik-e neked. Mert ha nem - vagy legalábbis ezt mondod -, akkor nekem szabad a pálya, igaz? - dőlök hátra. 

- Igaz... - ért egyet velem savanyú arckifejezéssel, majd ismételten csatornát vált. - Az istenit neki, itt egy normális adás sincs? - vágja földhöz a távirányítót. Csend. Végül egymásra nézünk, és egyszerre röhögünk fel. - Jó újra látni, Kenma! - félmosollyal bokszol vállamba.

- Téged is, Lex - bólintok nevetve. Lily vigyorogva néz minket, majd csatlakozik hozzánk. 

Beszélgetni kezdünk, mint a "régi szép időkben". Ahh, igen... Amikor még mi hárman voltunk London rettenthetetlen nyomozói. Szép kis idők voltak azok, de már soha nem lesz olyan minden, mint régen volt...

plusz...

*a srácok chatelnek*

kenma.014: hello! :3

alexander.folet: Kenma, minek csináltál groupchatet?! 

lettie1221: Sziasztok! c:

*2 perccel később*

alexander.folet: KENMA!

kenma.014: tessék?? （・□・；）

alexander.folet: Válaszolj a kérdésemre! Minek csináltál groupchatet?!

lettie1221: Mi újság, Kenma? ^^"

kenma.014: semmi különös~ veled, Lett? (((o(*ﾟ▽ﾟ*)o)))

alexander.folet: Válaszolj már, jézusom! 

lettie2112: Velem se sok.~ Mi jót csinálsz? :3c

kenma.014: fogat mosok..~ mindjárt küldök képet! ヾ(＠°▽°＠)ﾉ

lettie2112: Öhm.. Okés! :'D

kenma.014: kenma.014 képet küldött

selfie~ (/・0・)

kenma.014: naaaa, milyen lett? (*≧▽≦)

lettie2112: Aranyos! ^^

kenma.014: köszönöööm! (´∀｀)♡

alexander.folet: Kinyögöd még ma, hogy mit akarsz, vagy léphetek?

kenma.014: most m'ér' vagy ilyen gonosz? ・゜・(ノД`)

alexander.folet: Nem vagyok gonosz, csak mondd már el, hogy mit szeretnél!

kenma.014: öhhh.. elfelejtettem, bocsiii~ ヽ(´～｀；）

alexander folet: Te tiszta hülye vagy! :'D Na én léptem, sziasztok!~

lettie2112: Szia! c:

*alexander.folet offline*

kenma.014: ...

lettie2112: ??? Mi a baj?

kenma.014: ...

lettie2112: ?

kenma.014: csak szerintem nagyon nagy barom Alex? (*´_ゝ｀)

lettie2112: Hm... Hadd gondolkozzak... Nem, nem csak szerinted! ┐(￣ヮ￣)┌

kenma.014: akkor jó...~ nincs kedved átjönni egy kávéra? (〃￣ω￣〃ゞ

lettie2112: Dehogynem! Hol találkozzunk? :3c

kenma.014: megyek érted. na pápá~ (⁎ ✪͡ ◡͐✪͡ ⁎)ﾉ”

*kenma.014 offline*

Alex

- Basszus! - köhögtem fel, mert félrenyeltem a kólámat. - Te áthívtad hozzánk? - pislogtam Kenmára meglepődve.

- Ahuuum! - vigyorodott el elégedetten, amiből azonnal levágtam, hogy mit tervez. Elismerően bólintottam, majd széles mosoly húzódott arcomra. Összecsaptam tenyereimet, s így szóltam:

- Hát kezdődjék a kínzás! - Pusztultunk a röhögéstől, szerencsétlen Kenma már kétrét görnyedt, annyira fájt a hasa. Hm.. Király ötlet! Szívassuk meg Lettet... Ezt még ő is élvezni fogja! Vihogva álltam fel a kanapéról, majd Kenmára kacsintottam, aki még mindig vigyorogva felállt, és elindult a mit sem sejtő Lorettáért... 

Folytatása következik évek múlva hamarosan...

Szép napot!